A művészet találkozása az Univerzumunkkal a Csillagászat Nemzetközi Évében.

Birizdó Gabriella szobrászművész "A tudás fénylő fragmentumai" című muráliáját avatták Abádszalók főterén 2009. szeptember 26-án, a Város Napján.

A 11 négyzetméteres falfelületet finom szürke árnyalatokkal festett fa-árnyék motívumok borítják. A karcsú, téglalap alakú kompozíció felső harmadában egy márványból, gránitból, ólomüvegből készült "varázsszem" uralja a teret. Pompás áradatként ontja magából a tudás fragmentumait, melyeket a fal előtt lebegő, néhol arany borítású, féldrágakővel beszórt gránit- és márványcsiszolatok jelenítenek meg.

A tiszta formavilágú mű nappali látványa - miközben az állandóság és a tünékenység közötti drámai feszülést hangsúlyozza - meditatív szellemiséget áraszt.

A sötétedés kiszámított határára szervezett avató ünnepség csúcspontja volt a mű fénybe boruló átváltozása; Megyeri László látványtervező mérnök munkája. Az éjszakai látvány meglepő: a "varázsszem" puha homogén fénybe vonva, a védelmező figyelem, a tudás szimbólumaként sugárzik, az alatta anyagtalanná váló fragmentumok helyén lüktető csillagkép ragyog, bolygók lebegnek.

Tudásunk, világképünk nagy részét az univerzumunk megfigyeléséből nyerjük. Amikor felnézünk a felettünk levő égboltra, a létezésünket kutatjuk. S bár a csillagok iránt érdeklődő azonnal találhat ismerős alakzatokat a fények elrendezésében, mégsem az égbolt egyik szegmensét látjuk, hanem - ami a művészet lényege - szintézisét mindannak, amit szabad szemmel és sok más eszközzel (pl. rádió és infravörös műszerekkel) megfigyelhetünk az univerzumban. A Hubble űrtávcső felvételei csakúgy, mint a csillagos égbolt látványa intellektuális ihletet adtak a művésznek.

A fényfátyolon át letekintő csodás "szem" titokzatos pillantása testesíti meg a tudomány nagy és végső kérdését: mi a kezdet - a teremtés - , és mi az értelme a létezésünknek. Hisz végső soron a csillagászat is, a művészet is: filozófia.

J.J.A.